Tapasztalatok alapján és különböző családkutató csoportok ismeretében rengeteg anyag gyűlt össze atekintetben, hogy mennyi és milyen téves információkkal rendelkeznek némelyek, akik kutatásra adják fejüket. Ennek több oka is lehet: egyik, hogy az általuk elérhető “tudományos források” milyen ideológiák mentén mit tápláltak gondolkodásukba, avagy az oktatási intézményekben mit követeltek meg hajdan. A másik, hogy a valós avagy ún. “hiteles”, korabeli források mit közvetítenek.
Lássuk hát az okokat!
1. Valójában egyáltalán nem mindegy, hogy az adott tudományos művet ki, mikor és milyen szándékkal írta. Akadnak bizony rosszhiszemű, magyarellenes művek különféle korszakokból, s nem kevés. Olyan könyveket cím szerint is tudunk felsorolni, melyek bizonyos személyek hiteltelenítését szolgálják.
Ezeket számos családkutató szenvtelenül, minden felülvizsgálat nélkül átveszi, mint forrást - és akár 500 éves nemzeti hősökre is képes kígyót-békát kiabálni, ha egy megtalált “tudós alkotás” azt súgja. A hiteltelenítés igen sokszínű, fordulhat egyes személyek avagy egész csoportok, társadalmi rétegek ellen:
általában azonban itt mindenki buta, analfabéta, a régi korok emberei alapvetően hülyék és nyomoroncok, rendkívül erőszakosak, ráadásul még koszosak is, mert "nem fürödtek", sőt netán tömegesen alkoholisták. Konklúzió: Vedd tudomásul, hogy az őseid életképtelen senkik voltak - sugallja sok tudós mű. A hőstelenítéstől a megalázásig a paletta meglehetősen széles és sokszínű.
Egy másik, könyvtárak polcairól leginkább lesöprésre váró irománytömeg pedig azt próbálja elhitetni olvasóival - nem is eredménytelenül -, hogy a különböző népeknek miért állt jogában ellopni az ország területének több mint 70%-át. A harmadik kötegnyi alkotás azt bizonygatja, hogy a magyarok valójában nem magyarok, hanem mindenféle jöttmentek gyülekezete s nagyjából semmi közük Árpád népéhez.
2. A “hiteles” adott kort tükröző forrás hitelességében szintén felmerülhetnek kételyek. A történelemhamisítások egy részét még abban a korszakban követik el, amikor maga az adott esemény zajlik. Ezeknek igen jellemző példája az, amit akár a Wikipédián is olvashatunk. Arany János született Romániában… Micsoda? - kapjuk fel a fejünket. Az 1945 után írt polgári anyakönyvek ugyanilyen típusú jellegzetes “hiteles” mozzanata, hogy az 1921 előtt egykori Magyarországon születettek születési helyét “külföldként” definiálták. Utólag átírták a történelmet, s a halálozásnál úgy szerepel a bejegyzés, hogy XY született 1885-ben Romániában, Szlovákiában, Jugoszláviában, Burgenlandban stb. Hogy ez mennyire hiteles, azt magunk is beláthatjuk, hiszen Burgenland még egy kéjes álom sem volt 1885-ben, hiszen a léte és neve 1921-ben kezdődik. De természetesen a különböző szakemberek is szívesen veszik át ezt a módszert, törölve Magyarország valós részeit a térképről amolyan örök szellemi Trianont kreálva. Azaz utólag megmagyarázva, miért is volt joguk a Habsburgok által meghívott vagy védelembe vett kisebbségeknek Magyarország területeire avagy éppen a háborús vesztes Ausztriának kifosztani saját partnerét.
A számos felgyűlt téveszme szinte kiált érte, hogy naponta helyre tegyük ismereteinket…mert “az igazság odaát van”. El kell különíteni a búzát az ocsútól, s kiválogatni, mi az, ami javunkat szolgálja, ami felesleges önmarcangolást okoz vagy arra serkent, hogy saját magunkat aztán másképp lássuk a tükörben!
Újra meg kell tanulni értékelni a hős fogalmát is, de azt is, hogy melyik definíció egy csupán történettudomány által utólag kitalált kreálmány, s melyik létezett már az érintett adott korszakban, mit miért hogyan hívtak ékes édes anyanyelvünkön.
Kezdjük hát elölről az értékek átértékelésével….