A valóság odaát van avagy még egy pár szót a 105 éves Burgenlandról...
Számos családkutató oldalon merülnek fel kérdések, főleg olyan alkalmakkor, amikor valakinek a felmenői eltűnnek a nyugati végeken, holott ki sem léptek a házukból...
A népszerű mormon kutatóoldal sem sokat segít, alig 2-3 generációt deríthet fel az érdeklődő és hopp, vége a történetnek visszafelé 1828-ban. De mi is lehetett ezelőtt, azon kívül, hogy eljutottunk odáig, hogy Burgenlandot Győri Egyházmegyének hívták, és Vas, Sopron, Moson vármegyék részeinek - azaz az a magyar avagy németajkú avagy éppen horvát nevű ember - akit keresünk - gyakorlatilag mind-mind magyar állampolgár volt.
De hogyan is keresgessünk a nyugati végeken? A területet meghatározza a 3 vármegye, a hajdani Győri és Szombathelyi Egyházmegye és néhány igen méretes uradalom, melyen több tízezer lélek élt. Szerencsére nem kell több száz nagybirtokos nevet megjegyezni, mert a számuk meglehetősen behatárolt. Hozzájuk csatlakoznak a kisebb birtokkal rendelkező familiáris "uraimék" és családjuk.
Anyakönyvek hossza:
Ha valaki nem is volna szerencsés, mert útja kivezet a határon, mégis annak mondhatja magát, ha hozzá sikerül jutnia az egyházi anyakönyvekhez, melyek itt a leghosszabbak is lehetnek akár! Ennek főként az az oka, hogy a történelem viharai bár nem kímélték, nagyjából a három részre szakadt Magyarország királyi területein helyezkedik el, ahol viszonylagosan sok értékes irat maradt fenn - köztük az anyakönyvek. Ausztria három legrégebbi római katolikus anyakönyvei közül az egyik Kismartonban (Eisenstadt) található, ha valakinek az őse véletlenül itt született (mint pl. Semmelweis Ignácé), bizony 1620-ig megtalálhatja az adatait. Más helyeken 1660, 1680/85-től sikerülhet felfedni a felmenők nyomát.
Anyakönyvek írása:
Azonban nem árt a felkészültség - az anyakönyvek írásképe nagy változatosságot mutat, még könyvenként is. A latin, magyar, német szövegek összevissza váltogatják egymást, s ehhez képest az íráskép ugyanígy. Azaz találunk latin betűs és német folyóírással papírra vetett bejegyzéseket egyaránt - ahány plébános, annyiféle módon, sőt keverve is! Ahol két templom épült, és a horvát népességnek külön emeltek kápolnákat, templomokat, ott előfordul, hogy a magyarokat és horvátokat ugyanazon könyvbe jegyezték be. Azon már meg se lepődjön senki, ha német neveket nmagyarul írnak és magyar neveket németül.
Az evangélikusokat a katolikus könyvekben sok helyen megtaláljuk egészen 1780-ig, azonban nincsenek mindig és mindenütt megjelölve, hogy "luth.", néhol csak év végén összeszámolták, hány ilyen és olyan gyermek született különbségtétel nélkül.
A német nyelv nem osztrák, hanem óbajor eredetű beírásait is meg kell szokni, itt nem írják az özvegyhez, hogy "Witwe" és a vargamester uram az csak bizony "Tschismenmacher". A helyi kifejezéseket érdemes összegyűjteni, hogy gyorsabban menjen a szövegek értemezése.
A nevek kiolvasása is szemnek szokatlan formákat sejtet, ha Batthyány nevét próbálnánk megfejteni, hát akadna egy-két vagy inkább majdnem harminc változat (hogy is írják helyesen a helyesírás előtti korokban ugye?). Különösen figyelni kell, ha valamilyen nehezebb magyar nevet keresünk, amiben esetleg kettős hangzó, ty, gy, ny ...van/volt, mert egészen ismeretlennek tűnő alakokra lelhetünk.
Kik laktak a nyugati gyepűn?
A terület a nyugati gyepű eredetileg, a magyar nemes őrök családjainak sokasága az Őrségben meghatározó. Ugyanígy a nagybirtokokon és közelükben élő nemes familiárisok, magyar birtokos nemesek - őket fellehetjük még az oklevelekben, a Királyi Könyvekben, a címerjegyzékben, a dikajegyzékben és a nemesi összeírásokban - ami megkönnyíti a beazonosítást.
A már 9. század óta itt élő hiencek két központja Kőszeg és Sopron. Trianon korára sem haladta meg lélekszámuk a mindösszesen 150 ezer főt, s ebben még a két szabad királyi város lakossága is benne van. A hiencek és az ősi magyarok a gyepűt gyéren lakták - és nincs konfliktusra utaló jel, ami magát a lakókat érintené. A 17.században a kép változott, mivel Salzburgból és Tirolból kiűzték az osztrákokat vallásuk miatt és sokan megindultak Esterházy uradalma felé - ha azt olvassuk 1600-as években egy név mellett, hogy ex-Salzburg valahol Kismartonban, akkor elég esélyes, hogy az adott személy ilyen elűzött protestáns. Ugyanígy a fehérhegyi csata után az egykoron Svájcból kiűzött Csehország felé menekülő anabaptisták, alemannok jelentek meg mindazonáltal nem túl tetemes számban az Esterházy és Batthyány birtokokon (ők a habánok). Főleg fazekasok, de akad pár híres orvos is köztük.
A "gradistyei horvátok" aránya meglepetésszerűen magas mindenütt, meglehet, hogy az a 100-150 000 kicsit több volt. Az 1530-as évektől kezdődően nagy arányú, több hullámban történő török elől való menekülés eredménye a horvátok megjelenése. Batthyány Ferenc mint horvát bán kezdte horvát jobbágyait és többek között magyar embereit is áttelepíteni Varasd vármegyéből (ahová korábban magyarokat küldött), új települések születtek, Németújvár környéke megtelt, de más vidékek is. Jellemzőek a zárt, kis lélekszámú falvak, ahol 20-30 jobbágycsalád kezd új életet, de 1670-80-ban is még sok helyen olvasható, hogy ex Croatia a nevek mellett. Falvanként tudható, hogy ki honnan érkezett, mivel a település nyelvjárása behatárolja, ahogy a családnevek is elárulhatnak egy s mást.
A csodálatos Burgenland eszménye:
...akkor oszlik szerte, amikor tapasztaljuk, hogy a 19.század második felétől szállingóznak, eltűnnek és felszívódnak az emberek - tömegesen felszállnak egy Amerikába induló hajóra vagy éppen eindulnak "befelé" a mai határokon belülre", pl. Szombathelyre, Kapuvárra, Győrbe és más népesebb városokba a megélhetésért. Vagy amikor a vend lakosságú falu Trianon után kikiáltja, hogy nem akar a ma már csodásan ragyogónak tűnő Ausztria része lenni és kérelmezi, hogy csatolják haza Magyarországhoz!
Az anyakönyvekben látható, amint a nép megcsappan, és helyükre osztrákokat költöztetnek az 1920-30 közötti időszakban.
Üdvözlet a valóságból!