Szkublics Markó halála (írásváltozat: Szkoblith Markó)

A török által különös kegyetlenséggel elkövetett kivégzések egyik elrettentő példája a nemes katona Szkublics Markó, zimonyi tiszttartó halála. A vitéz nagy emberveszteségeket okozott a szultánnak annak előtte.

Dátum: 1521.július - Nándorfehérvár elfogalása előtt

"Annak okáért midőn immár császár es az ő hadával Fejérvár alá jutott vóna, és az Száva vizin által a hidat megcsináltatta vóna, Piri pasa es érközik hozzá örömmel és jó hírrel, hogy Szabács várát megvette vóna; császár mindjárást az Száván általköltezik minden hadával, akivel ő vót, hogy Magyarország felől es megszállja, mert onnét jobban törhetné, Piri pasát kedig azon haddal és azon jancsárokkal, akikkel Szabácsot megvette vót, onnét Törökország felől hagyá, mind kedig azon öreg álgyúkkal, és Fejérvárat mindkét felől nagy erősen megszállja, és töretni kezdi, kiből mind a két Sulyok, hallván, hogy császár közelgetne, kimentek vót, és a várasbeli polgárokban es az kazdaga és a véne az több benne megmaradt polgárok feleségével kimentek vót, maradt vót benne csak a két vicebán, az udvarbíróval és a kevés szolgáló néppel és drabanttal, az várasbeli polgárok nélköl és egy kevés szerömi parasztnép nélköl, kiket a bánok hívattak vót bé hozzájok segítségeül, kevessé vótak többen hétszáz embernél benne szolgáló nép, oly nagy házba és várasba, és olyan nagy ellenség ellen, egy törek császár ellen, ki többel jütt vót rejá háromszor százezör embörnél, és az idő alatt nemcsak Fejírvárat vítatta, hanem egy munkával egyszörsmind kettőt Fejírvárat és Zemlínt, kiben tiszttartó vót egy jámbor régi, hírös, vitéz embör, Szkoblith Markó csak negyedfélszázad magával, annak es nagyobb része mind a várasbeli nép vót, kit ha jó szörrel megtakarítottak vóna mind néppel, álgyúval, porral, éléssel, nem vehették vóna meg talám fél esztendeig es, vagy ugyan meg sem vehették vóna, kiből annyiat használtak az fejírváriaknak, hogy még azt meg nem vették, addig Fejírvárat az lövés miá, akit belőle míveltek, soha jómódon és közel meg nem szállhatták, maga három taracknál, ki jó vót vóna, benne nem vót, ha kedig jobb szörrel vótak vóna benne és jobb álgyúkkal, hinnivaló dolog, hogy még csak úgy sem hatták vóna megszállani.

Annak okáért császár erősen vítatta és törette éjjel-nappal, hogy azt megvehesse, és abbul az ellenségöt kivethesse, hogy abbul az tábornak ne árthassanak. És midőn immár a sok lövéssel és ostromlásokkal mind az népet s mind az port belőle elfogyatta vóna, kilencednapra hogy megszállatta vót, nagy ostromot tétet rejá, minden hadának nagyobb részét rejá indította vót, ki ellen nem állhattak a bennevalók, hogy bé ne eresztötték vóna őket a törésen, hanem nagy viadallal a várba bészaladnak, szintín a vár piacára. Kit midőn meglátott vót Szkoblith Markó, ami kevesen benne vót még, mintegy száz embörrel egybeöti magát, és nagy biztatásokkal az ő népét biztatva rejájok öt, és mindaddig vítt velök, még csak egy fennállott bennök. A törökben három vagy négy annyi es hullott el, mint az magyarba, de végre a sokaság a keveset elnyomja, és mind egyig levágják őket, addig magokat meg nem adták még elevenségbe lehettek. Ő maga pedig Szkoblith Markó víttába sok sebbe esik, annyira, hogy holtelevenöl vonzják ki az vár piacárul, hogy ingyen sem szólhatott; de oztán az törökök az sátorba vízzel mivel és legyezéssel megélesztik, annyira, hogy szólani fog. Oztán megmondják császárnak, hogy annyira megéledött, hogy immár szólhatna, de azért meg nem élhetne, mert halálos sebek vónának rajta. Miért hogy annak előtte es őneki a törököknél nagy híre vót az ő vitézségeért, oztán hogy ott es Zemlyénbe olyan emberöl tartotta vót magát, császár meg akarta látni szömélyét, mert sok török holt vót annak előtte az ő keze miá meg, eleibe vitette vót, és kérdette, miért nem adta meg neki az házat, mire tött az ő népében es kárt, magát es miért vesztötte el? Ha megadta vóna, ő es élt vóna, annak fölötte őnála nagy uraságot nyert vóna. Azt mondják, hogy felelte vót, amint mondhatta: Én a házat nem császártul tartottam, hanem a magyari királytul, annak esköttem vót megtartani a házat, nem császárnak; azt mast sem bánom, hogy akkor meg nem adtam neki a házat, hanem azt bánom, hogy engömet elevenön vontak ki belőle. Császárnak hogy megmondják ez elyen kemény választételét, megharagszik rajta: egy, hogy elyen kemény választ es tött vót az ő izenetére; más: hogy sok népet, mind jancsárt, mind lovag rendön való törököket, jeleseket vesztett vót el a várbul; harmad: hogy a magyarokat rettentse vele, hogy amely várat jüvendőre megszállana és kéretne, féltökbe inkább megadnák, meghagyá, hogy mindjárást az elefántnak vetnék, azzal öletnék meg. Vót kedig akkor császárral két öreg elefánt, kinek az igyekének az két agyarára vagy mondjam fogára két ahhoz csinált szablyát kötnek, és az oktalan belluát megbúsítják, hogy inkább vagdalja és szaggassa, és megkötözve mindkét lábát, nekivetik, amaz a bellua az orrával felvetötte, és a két szablyás agyarával fogta el, mindaddig felhánta és vagdalta vót. Így lött az jámbor tiszttartó vitéz embörnek mind halála, mind mártíromsága.'

 

A forrás eredetije

Zay Ferenc, csömöri báró (1498 k.-1570): Az Landorfejírvár elvesztésnek oka e vót és így esött - műfaja: emlékirat

https://mek.oszk.hu/15900/15950/

 

Oldal: Szkublics Markó halála 1521
EMLÉKTÁR - © 2008 - 2025 - szarvastanya.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat