EMLÉKTÁR

Tapasztalatok alapján és különböző családkutató csoportok ismeretében rengeteg anyag gyűlt össze abban a tekintetben, milyen téves információkkal rendelkeznek némelyek, akik kutatásra adják fejüket. Ennek több oka is van: egyik, hogy az általuk elérhető “tudományos források” milyen ideológiák mentén mit tápláltak beléjük, avagy oktatási intézményekben mit követeltek meg hajdan. A másik, hogy a valós avagy ún. “hiteles”, korabeli források mit közvetítenek. Lássuk hát az okokat!

1. Valójában egyáltalán nem mindegy, hogy az adott tudományos művet ki, mikor és milyen szándékkal írta. Akadnak bizony rosszhiszemű, magyarellenes művek különféle korokból, s nem kevés. Könyveket cím szerint is tudunk felsorolni, melyek bizonyos személyek hiteltelenítését szolgálják. Ezeket számos családkutató szenvtelenül, minden felülvizsgálat nélkül átveszi, mint forrást - és akár 500 éves nemzeti hősökre is képes kígyót-békát kiabálni, ha egy megtalált “tudós alkotás” azt súgja. A hiteltelenítés igen sokszínű, fordulhat egyes személyek avagy egész csoportok, társadalmi rétegek ellen: itt mindenki buta, analfabéta, a régi korok emberei alapvetően hülyék és nyomoroncok, rendkívül erőszakosak, ráadásul még koszosak is, mert nem fürödtek, netán alkoholisták. Vedd tudomásul, hogy az őseid életképtelen senkik voltak - sugallja sok tudós mű. A hőstelenítéstől a megalázásig a paletta meglehetősen széles és sokszínű. Egy másik, könyvtárból leginkább lesöprésre való irománytömeg pedig azt sugallja, hogy a különböző népeknek miért is állt jogában ellopni az ország területének 70%-át. A harmadik kötegnyi alkotás azt próbálja bizonygatni, hogy a magyarok valójában nem is magyarok, hanem mindenféle jöttmentek s nagyjából semmi közük Árpád népéhez.

2. A “hiteles” adott kort tükröző forrás hitelességében szintén felmerülhetnek kételyek. A történelemhamisítások egy részét abban a korszakban követik el, amikor az maga zajlik. Ezeknek igen jellemző példája az, amit akár a Wikipédián is olvashatunk. Arany János született Romániában… Micsoda? - kapjuk fel a fejünket. Az 1945 után írt polgári anyakönyvek jellegzetes “hiteles” mozzanata, hogy az 1921 előtt egykori Magyarországon születettek születési helyét “külföldként” definiálták. Utólag átírták a történelmet, s a halálozásnál úgy szerepel a bejegyzés, hogy XY született 1885-ben Romániában, Szlovákiában, Jugoszláviában, Burgenlandban stb. Hogy ez mennyire hiteles, azt magunk is beláthatjuk, hiszen Burgenland még egy kéjes álom sem volt 1885-ben. De természetesen a különböző szakemberek is szívesen veszik át ezt a módszert, törölve Magyarország valós részeit a térképről amolyan szellemi örök Trianont kreálva. Magyarázva, miért is volt joguk a meghívott vagy védelembe vett kisebbségeknek Magyarország területeire avagy a háborús vesztes Ausztriának kifosztani saját partnerét.

A számos felgyűlt téveszme szinte kiált érte, hogy naponta helyre tegyük ismereteinket…mert “az igazság odaát van”. El kell különíteni a búzát az ocsútól, s kiválogatni, mi az, ami javunkat szolgálja, ami felesleges önmarcangolást okoz vagy arra serkent, hogy saját magunkat aztán másképp lássuk a tükörben!

Újra meg kell tanulni értékelni a hős fogalmát is, de megtanulni azt is, melyik definíció csupán történettudomány által utólag kitalált kreálmány, s melyik létezett az adott korszakban, mit miért hogyan hívtak ékes édes anyanyelvünkön.

Kezdjük hát elölről az értékek átértékelésével….