A LEGIFJABB FŐISPÁN ESETE A TEKINTETES ÉS NEMES VÁRMEGYÉVEL
Történt hajdan mifelénk az nyugati végeken, hogy megválasztották az ország valószínűleg legifjabb főispánját.
Nem volt más, mint a nagyméltóságú gróf Nádasdy Ferenc, ezen a néven a harmadik, ki Csejtén 1623-ban látta meg e számára később végzetes világot.
1635-ben tavasszal összeült a tekintetes és nemes Vas vármegye és az urak Fogarasföld örökös uraságát kinevezték a vármegye főispánjának ...Az nem esett le nekik, hogy Nádasdy bizony még csak Ferencke és íly módon nincs döntési joga.
Eltelt egy év s még két hónap, ismét összeültek a tekintetes úrék és elkezdték kapisgálni, hogy hát ez a férfiú még csupán egy kiskorú. Eszterházy nádor fel is emelkedvén indítványozta, hogy nevezzenek ki mellé egy helytartót, hogy míg nagykorú nem lesz, valaki intézkedjen már helyette (nyilván magára gondolt, de ez egy rosszindulatú feltételezés!). Ám a kis Nádasdy az udvarnokával beszédet mondatott, hogy ő aztán nem hajlandó immáron maga mellett semmiféle helytartót megtűrni - de legyen, aláveti magát akár alegfelsőbb akaratnak, azaz döntsön akár a király. Míg az ügy húzódott, lassan közeledett a nagykorúság ideje, a király pedig (kit amúgy nem túlságosan érdekelt a magyarok sorsa) leüzent, hogy elfogadtátok, felkentétek főispánnak - akkor marad és punctum!
Eldöntetett a kérdés, s maradt Vas vármegyének a 13 éves főispán....majd királyi főudvarmester, királyi helytartó, udvari tanácsos, országbíró - végül - az egy másik történet.
Hiába is, a főispán az főispán....