A CSALÁDKIHALASZTÁS ÉS A RENITENS KÁROMKODÓ - avagy a Hosszútóthy család kálváriája
- Ha rákeresünk a neten a névre, nagy kereszttel írja több weboldal: KIHALT! Hosszútóti Hosszútóthy György - egyik a sok közül, mert ez a név folyamatosan ismétlődik - törökverő kapitányok, vitézek sorát jelenti, szinte összekeverjük, melyik-melyik azok közül, kik mindannyian Ambrustól erednek, kinek három felesége volt egymás után. 1647-ben feltették a keresztet s nem tudni megfordították-e a címert az utolsó sírja felett. Merthogy NEM VOLT AZ UTOLSÓ. György úrnak négy fiából három híres ember lett, egyik pap, másik báró, harmadik törökverő vitéz (a képen a veszprémi kapitány) ...Ám mindenki elfeledkezett a negyedikről, Ferencről, kinek született egyetlen fiacskája György (ezen a néven az ötödik). Hosszútóthy György a szigligeti várban szolgált s igen jeles vitéz lévén sok török rabot begyűjtött, Badacsonyban kapott érte szőlőhegyet s más gazdagságokat, birtokokat. De "azokban a zavaros időkben" semmi sem tartott örökké. Két fiacskája született Szigligeten Miklós és Tamás.
Szerencsétlen Tamást a törökök megkínozták s eltörték bokacsontjait, így csak Tekenyős Tóth Tamásnak (tekenyő volt a lábára rakva) vagy Hosszi Tamásnak hívták. Iparos lett s Pápára menekült, két leánya született: Hosszú Zsuzsa és Hosszú Erzse.
Szegény Miklóst csak úgy hívták a "Falábú Tóth" rövidítve nevét, fél lábon bicegett, térdből falábán mankóval élte életét s járt mindenfelé elszegényedvén ...A kuruc korban haramiák törtek rá s atyja birtokait követelték rajta, holtra verték, bár a gyógytudorok megpróbálták összeszedni, még hazament Szigligetbe majd onnan is tovább és meghalt.
Gyermekei közül egynek, Mártonnak még mindig született egy sümegi nemes lányától három fia, egy meghalt, egy megőrült s egy az utolsó elvett egy nemes lányt - ám adózott volna, mint atyja - de helyette megtagadta s henyélni állt, passzív ellenállást vett fel. Én úr vagyok s nem szolga, nem vagyok jobbágy, nem vagyok jobbágy nem vagyok jobbágy - ketyegte folyamatosan. Egy alkalommal rátámadt az érte jelentkező vármegyei küldöttekre : baltáját majdnem a küldött fejéhez vágta, "fúzve" vitték el, azaz rabláncon. Nem vagyok Tóth, nem vagyok Tóth, Hosszútóthy vagyok! - üvöltötte. 'A huncfut kurvanyát, aki engem a conscriptióba béirt" (az adózó jobbágyok közé felírta), az én nevem nem Tóth Jakab hanem Hosszútóti" - kapálózott ... Egy hónap fegyházra s távozáskor 25 botütésre ítéltetvén így lett vége tragikusan a törökverők nemzetségének hosszú sorának az 1800-as években a névrövidítések s más tragikus cselekedetek miatt! A nemes névsorból viselkedése miatt feltehetőleg törölték... Vagy mégsem és még mindig élnek valahol ilyen Tóthok?!
(Tanulságos! Kezdj el gondolkodni a Hosszú néven, a Tóth néven és a túl hosszú név átkáról...)
"Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban..."
Forrás: Nemesi akták Zala vármegye